Mindig éppen a jelenben vagyunk, de a jelen éppen múlik el. A múlt már nincs, a jövő még nincs. Egyedül a jelen van, de hopp, már elmúlt. Ilyen a létezés természete. A jelenségeknek nincs „benne rejlő létük”. Ezt a sajátosságot nevezi Buddha súnjatának, azaz magyarul ürességnek. A súnjatá szanszkrit szó, ami a szó legszorosabb értelmében „nullaság”- ot jelent. Fordíthatnánk magyarra „mentesség”-nek is, mert az üresség valami hiányt jelez, és könnyen összetéveszthető a „semmi”-vel, miközben a jelenségekre nem mondható rá az sem, hogy nem léteznek. Léteznek, csak a létezésük természete nem objektív.
Laár András
